- Hogy
álltok? – jelent meg egyszer csak Hongbin, majd megállt nem messze az iroda
ajtajától, és végignézett a két szerelőn, illetve az autón.
Jaehwan, aki eddig a jármű alatt feküdt, most
felkelt, és anélkül, hogy bármit is szólt volna, beült a kormány mögé, majd
elindította a kocsit. Eközben Hyuk a motortér fölé hajolva ellenőrizte a
dolgokat. A rádióból végig zene szólt, ami mindig elmaradhatatlan volt, ha ők
ketten maguk voltak a garázsban. Jobban ment a munka, mégis tudtak közben
beszélgetni, vagy akár viccelődni is, hiszen a kis társaság két legelevenebb
tagjáról volt szó.
Hongbin lejjebb vette a hangerőt a rádión,
majd a srácokhoz lépett.
- Majdnem kész van – felelte Jaehwan. –
Viszont fékbetétet úgy kellett rendelnem, így az nem lesz meg a versenyig.
- De a mostanival is minden rendben lesz –
tette hozzá Sanghyuk. – Feltéve, ha hyung nem készíti ki újra az autót.
Az iroda ajtaja ismét nyílt, és Hakyeon
jelent meg, aki egyenesen az asztalhoz ment, kezébe vette a tabletet és azonnal
belépett a csoportba, ahova a versenyekről szoktak megosztani híreket,
beszámolókat és véleményeket. Látszólag nem volt jó kedve, amit ott látott,
pedig csak rontott rajta. Minden második bejegyzés a GAP-ről szólt, több képet
is raktak ki róluk, ahogy pedig Hakyeon lépkedett tovább, ujjai megálltak az
egyiknél, amin a csapat vezetője, Jihoon széles mosollyal nézett a kamerába.
- Akkor minden kész? – érdeklődött Hongbin,
miközben a két szerelő még utoljára ellenőrzött mindent.
- Igen. Tehetnénk vele egy próbakört –
válaszolta Sanghyuk, miközben lecsapta a motorháztetőt, Hakyeon pedig az
asztalra téve a tabletet, feléjük pillantott.
- Ezt jó hallani – jelent meg Wonshik is a
bejárat felől, és izgatottan indult el az autóhoz, ezt látva azonban Hakyeon is
felállt és a jármű felé vette az irányt. Ő ért oda előbb, és azonnal elfoglalta
a sofőr ülést, beállította annak távolságát, majd elindította az autót, arcán
pedig elszánt kifejezés volt.
- Mit csinálsz, hyung? – állt meg mellette
Wonshik.
- Most én jövök.
- Hyung, ne már! Nem bízol bennem?
Megcsinálom, megnyerem, hallod?
Hongbin Wonshik mellé állt és kezét a vállára
tette, jelezve, hogy hagyja békén a fiút.
Végignézték, ahogy az autó elhagyja a
garázst, majd követték őt az épület mögötti területre, amit gyakorlásra
használtak. Hagyták, hogy Hakyeon menjen pár kört, miközben végig rajta
tartották a szemüket, hogy megbizonyosodjanak róla, tényleg minden rendben
van-e az autóval, valamint a sofőrrel. Közben megjelent Taekwoon is, és
kíváncsian szemlélte a Chevroletet és sofőrét, aki hamarosan lefékezett
előttük, de nem mozdult, így ők mentek oda hozzá.
- Milyen? – érdeklődött Jaehwan.
- Rendben lesz – felelte Hakyeon, miközben
kiszállt, azonban megállt közvetlen az autó mellett, az ajtaját se csukta be. –
Remek munkát végeztetek.
- Neked viszont a kanyarokban figyelned kell!
– nézett rá Wonshik, mielőtt azonban mondhatott volna rá valamit, Hongbin
megelőzte.
- Igaza van. Az éles kanyaroknál olyan,
mintha többször reflexből lassítanál. Nyilvánvaló, hogy azok a gyenge pontjaid.
Ha kicsit jobban koncentrálsz és gyakorolsz, nem vesztegetsz el annyi időt.
Hakyeon csak bólintott, mire Sanghyuk szólalt
meg. - Megnézted már a pályát?
-
Igen. Szép kis verseny lesz – felelte a legidősebb, majd végignézett barátain,
akik mind bíztatóan pillantottak rá.
Késő délután ismét visszajött a pályára és
egészen estig gyakorolt. Azon kísérletezett, hogy tudna minél jobb időt futni,
és ügyesebben bevenni a kanyarokat. Egyik alakommal, mikor körbeért, megállt,
kezét leengedte, majd hátradőlt az ülésen és egy pillanatra lehunyta a szemeit.
Várt egy kicsit, majd elindult, a garázs előtt azonban egyszer csak Taekwoont
pillantotta meg, ahogy megvilágította a fényszóró. Mindketten elmosolyodtak,
majd nemsokára már a városban sétáltak hazafelé, egy-egy hideg dobozos üdítőt
iszogatva.
- Menni fog holnap – szólalt meg egyszer csak
Taekwoon biztatóan.
- Ajánlom is – mosolyodott el Hakyeon,
mielőtt belekortyolt volna az italába. – Muszáj lesz neki.
Másnap délután már jóval a verseny kezdete
előtt kisebb tömeg gyűlt össze a pálya körül. Hatalmas éljenzés tört ki, mikor
megjelentek a résztvevők, közülük is a GAP elsőként, majd nem sokkal később a
VIXX. Sokáig nem vesztegették az időt, egy rövid beszélgetést követően a két
autó a rajtvonalhoz állt. Hakyeon és Honam egymásra pillantottak, majd előre
szegezték a tekintetüket. Készen álltak az indulásra, azonban egyszer csak a
VIXX autójának anyós ülés felöli ajtaja kinyílt, Hakyeon pedig arra kapva a
tekintetét, Wonshikot látta meg.
- Mit keresel te itt? – kérdezte meghökkenve
a fiú, miközben barátja becsatolta magát.
- Veled megyek – közölte rövidre fogva.
Hakyeon
feleselt volna, ám meggondolta magát. Feleslegesnek tartotta a vitát épp a
verseny előtt, és egyébként sem jelentett gondot, ha vele tartott, valamint a
kezdést sem akarta tovább húzni.
-
Rendben. De ne szólj bele! – bólintott rá, majd a jelet követően a két autó
megindult.
Egy
ideig fej-fej mellett haladtak, majd az egyik kanyart után a Chevrolet hátra
került, azonban sikerült behozni magukat, így ezt követően hol ők, hol a másik
fél volt elől. Nagyjából a pálya közepe felé, az egyik kanyart nehezen sikerült
Hakyeonnak bevennie, így Honam előnyre tett szert.
-
Hyung!
-
Nyugi. Én is tudom – felelte Hakyeon, majd a másik autó nyomába eredt.
Honam ezután már nem engedte őket előzni.
Akármelyik oldalról próbálták, mindig eléjük állt. Előfordult olyan is, hogy
mikor melléje értek volna, az autó feléjük tartott, így nekik egyre inkább az
út széle felé kellett menniük, hogy ne ütközzenek össze, így pedig már többször
a poros részen volt az autó egyik fele.
- Hyung! Ne hagyd magad! – kiáltotta
barátjának Wonshik, aki alig bírt nyugton maradni. Furcsa volt számára, hogy
csak nézhette a versenyt, de nem tehetett semmit, ezt az érzést pedig nem
szerette. Folyton magyarázott Hakyeonnak, aki emiatt csak egyre feszültebb
lett. - Csak…
- Tudom! Megtennéd, hogy elhallgatsz? Így is
elég idegesítő ez az egész.
- Bezzeg, ha én vezethetnék! – dörmögte az
orra alatt Wonshik az oldalsó ablak felé fordulva, Hakyeon azonban a szeme
sarkából egy pillanatra rásandított, majd erősebben kezdte nyomni a gázt. – Ez
a beszéd! – csillant fel Wonshik szeme, ám még ezután se bírta megállni, hogy
ne utasítgassa a kormány mögött ülő társát, ugyanis valahogy neki is ki kellett
adnia a feszültséget.
Egyre közelebb kerültek az utolsó kanyarhoz,
Hakyeon kezei pedig már izzadni kezdtek az idegességtől, ahogy homlokán is
gyöngyözött pár csepp. Amikor megnézte a pálya térképét, tudta, hogy ez lesz a
legnehezebb rész, és azt is sejtette, hogy a szervezők direkt választották ezt
a szakaszt a verseny útvonalának, ha már a legjobbakról volt szó. A tanácsoknak
köszönhetően, amelyekkel reggel látták el őt a többiek, eddig nem okoztak
gondot a kanyarok, viszont annak ellenére, hogy volt egy terv a fejében,
tartott tőle.
Honam időközben előnyre tett szert, miközben
Wonshik továbbra sem hallgatott el. Végül pedig elérkeztek ahhoz a bizonyos
kanyarhoz. Hakyeon a sebváltóra tette a kezét, visszavett egy fokozatot, s miközben
visszaengedte gázpedált, az autó fokozatosan lassulni kezdett.
- Hyung, mit csinálsz? – nézett Wonshik
meghökkenve a barátjára, majd az ellenfél kocsijára pillantott, amely egyre
távolodott tőlük. – Nem adhatod fel pont most! Itt kéne belehúznod, mindjárt a
vége az egésznek.
- Wonshik! Maradj már csendben egy kicsit,
kérlek! – szólt rá nyugodtnak tűnő hangon Hakyeon, miközben minden erejével
koncentrált.
Honam továbbra is ugyanolyan a sebességgel
haladt, mint eddig, a kanyar előtt sem lassított, így mikor elrántotta a
kormányt, a hátsó kerekek tehetetlenül haladtak egyenesen tovább, a kocsi
hátulja pedig kisodródott, magával rántva az egész járművet. Honam nem tudta
irányítani a kocsit, így az utat elhagyva, egy nagy körívet téve állt meg az autóval,
hatalmas porfelhőt hagyva maga mögött. De Hakyeont ez nem zavarta. Mikor a
kanyarhoz ért, lassított és alig 70 km/h-val vette be az utolsó akadályt, majd
ahogy kiegyenesedett előtte az út, gyorsítani kezdett. Honam közben mindent
beleadott, és amint tudott, újra az út felé vette az irányt, ám Hakyeon már
előbbre járt.
- Gyorsabban! Gyerünk! – kiáltott Wonshik
izgatottan. – Ez az!
Honam egyre közelebb ért hozzájuk, ahogy a
cél sem volt már messze. Épp felzárkózott mögéjük, mikor áthaladtak a célvonalon.
A nézők ismét éljenzésbe kezdtek, hiszen
nagyszerű versenyt láthattak. Wonshik szinte kiugrott az autóból, és kezét a
magasba lendítve nézett a csapat többi tagjára, miközben az emberek elkezdték
körbevenni a két autót. Hakyeon és Honam egyazon időben szálltak ki. Tekintetük
találkozott, szájuk pedig mosolyra húzódott, majd a verseny méltó zárásaképp
kezet fogtak, mielőtt odamentek volna saját csapatukhoz. Hakyeont hatalmas
hanggal fogadták a többiek, azonban Honam mosolya azonnal eltűnt, amint megpillantotta
két társát.
- Tisztában vagy vele, mit műveltél? –
kérdezte ridegen Jihoon.
- Így sikerült – felelte a fiú. – A VIXX
tagjai aztán tényleg tudnak - akaratlanul is elmosolyodott, mire Jonggyu lépett
mellé, karját pedig a nyakába lendítve magához húzta a fiút, majd idegesen
megszólalt, miközben végig kínosan mosolygott.
- Ejj, miket nem mondasz! Nem gondolod, hogy
túl sokat engedtél nekik? Ennyire nem kellett volna nagylelkűnek lenned!
Jihoon közelebb lépett hozzájuk, mire Jonggyu
elengedte Honamot, akinek a kezéből ezután Jihoon kivette a slusszkulcsot, és
Jonggyunak dobta, majd elindult.
- A következő a tiéd – kiáltott vissza
Jonggyunak, aki értetlenül nézett utána.
Miközben körülötte a többiek hangosan
beszélgettek, Hakyeon mosolya halványodni kezdett, amint megpillantotta
Jihoont, aki szélesen elmosolyodva intett neki, majd egyszer csak Jonggyu is
feltűnt mellette. Hevesen magyarázott valamit vezetőjének, közben pedig a
kezeit is mindenfelé lóbálta. Hakyeont valamiféle rossz érzés fogta el, így bár
semmit nem hallhatott, mégis nyakát nyújtóztatva figyelte a távolodó GAP-es
fiúkat. Ám hirtelen valami elvakította egy pillanatra. Gyorsan pislogott párat,
majd ismét Jihoonék felé fordult, ekkor vette észre, hogy Honam helyett
Jonggyunál van a GAP autójának kulcsa, ami a fiú heves mozdulatainak és a hideg
fémen megcsillanó napsugaraknak köszönhetően az imént elvakította őt. Ekkor Jonggyu is észrevette a VIXX vezetőjét,
ő is vidáman intett neki, majd Honammal együtt beszálltak a kocsiba, míg Jihoon
eltűnt a tömegben.
Nem sokkal messzebb tőlük egy másik csapat
tagjai döbbenten figyelték a pályán történteket. Egy sötétbarna hajú srác
stopperrel a kezében a célvonal mellett állt, és mint aki nem hiszi el, amit
lát, zavartan pislogott, hol az óra kijelzőjére, hol a VIXX kocsijára
pillantva. Végül nagyot nyelt, majd a mellette álló, nála valamivel alacsonyabb
fiú felé fordult.
- Hyung! Szerintem ez a stopper nem jó. Tuti
valami elromlott benne, mert ilyen egyszerűen nincs.
- Dehogy nincs, Changie! Ez a kocsi 2:37
alatt ment végig egy 3:57-es átlaghosszúságú kört.
- Hát persze, hogy ment nekik – csatlakozott
a beszélgetéshez egy harmadik srác is. – Az ott a VIXX egy 2011-es Chevrolet
Camaroval. A kocsi gyárilag 525 lóerős, de ezek a srácok 620 lóerőre vitték fel
a motor teljesítményét. Innen a nevük is. VI, mint a római hatos és XX, mint
20.
- Elég hülye név ez. Miért nem írták ki
egyszerűen a kocsira, hogy 620? – kérdezte Eunkwang, a BTOB nevű csapat
vezetője.
- Mert így rejtélyesebben cseng – kacsintott
Ilhoon, aki az imént bemutatta barátainak a verseny győztes csapatát.
- A sofőrjeik sem semmik. Kim Wonshik, az
előző futam győztese már tizenhat éves kora óta versenyzik. Ő a város
legjobbja. Cha Hakyeon pedig, a mai verseny sztárja, tőle tanult mindent.
Vannak gyenge pontjai, de képes ezeket is a saját javára fordítani. Pont, mint
az imént – csatlakozott a beszélgetéshez a csapat egyik szerelője Hyunsik is, s
nem is kellett több a legfiatalabbnak, Sungjaenek, hogy ő is hozzátegyen pár
keresetlen szót a célegyenes mellett kialakult beszélgetéshez.
- Azért ebben nem lennék biztos. Hiszen én is
itt vagyok – túrt színpadiasan világosbarna tincseibe Sungjae. – És hogy be is
bizonyítsam, most rögtön ki is hívom őket egy versenyre. Le merném fogadni a
legutóbbi versenyen nyert minden pénzemben, hogy bármelyiküket legyőzném.
Legyen az Kim Wonshik, vagy Cha Hakyeon.
- Ne olyan hevesen, Jae! – állította le
egyből Eunkwang a fiút. – Megmondtam már, hogy nincs felelőtlen versenyzés,
főleg addig, amíg a kocsit közösen tartjuk fel. És most egyébként is Peniel
köre következik.
- De hyung! Én legyőzném a VIXX-et. Kérlek!
- Majd máskor, Sungjae! – zárta le a témát a
csapat vezetője, majd még mielőbb harcos kedvű maknaeja folytathatta volna,
tovább is állt. Ám nem sokáig jutott, hiszen a GAP vezetője lépett elé.
- Helló! – köszönt nyájasan Eunkwangnak.
- Segíthetek valamiben? – kérdezte a fiú
udvariasan, bár már nagyon mehetnékje volt.
- Ami azt illeti, igen. Szeretnénk
versenyezni veletek is.
- Áh, persze, ti vagytok, akik most mentek
egy kört a pályán. Jók voltatok. Még nem láttam, hogy valaki ennyire
megizzasztotta volna a VIXX bármelyik sofőrjét.
- Honam nevében is köszönöm. De benne
lennétek egy baráti versenyben? Úgy hallottam, ti vagytok a második legtöbb
versenyt nyert csapat itt.
- Végül is, miért ne? Jövő hétvégén lesz a
következő verseny, de még nincs ellenfelünk. Jelentkezzetek be a szervezőknél,
és szombaton már találkozhatunk!
- Mi lenne, ha a szervezőket kihagynánk, és
magunk között oldanánk meg ezt?
- Én és a csapatom minden tagja betartja a
szabályokat. Bizonyára tudod, hogy ezek a versenyek nem hivatalosak. Csak úgy
lehetünk biztonságban, és csak úgy nem kapnak el a rendőrök, ha nem szegjük meg
a szabályokat. Szóval, ha ez nem tetszik, jobb, ha továbbálltok! – vett fel
komoly arckifejezést Seo Eunkwang, majd mélyen Jihoon szemébe nézett, aki, bár
majdnem két fejjel magasabb volt a fiúnál, mégis hátrált egy lépést, kezeit
pedig védekezően maga elé tette.
- Igazad van, bocsánat. Még újak vagyunk itt.
Be fogunk jelentkezni, ahogy a mai versenyre is.
- Akkor szombaton találkozunk – bólintott az
alacsonyabbik, majd megkerülve Jihoont, folytatta útját és csatlakozott a
csapata többi tagjához.
A
verseny végeztével mindenki útnak indult, a VIXX tagjai sem maradtak sokáig.
Wonshik egyenesen a garázsba indult a fekete kocsival, addig a többiek úgy
döntöttek, hogy egy éttermi vacsorával ünneplik meg újabb győzelmüket. Persze a
sofőrjüket sem akarták hátra hagyni, így érte mentek, majd közösen folytatták
útjukat kedvenc grillezőjükbe. Miután mind helyet foglaltak, és leadták a
rendelésüket, rögtön a mai versenyről kezdtek beszélni.
- Hát, hyung, ez ma meleg helyzet volt –
állapította meg Wonshik.
- Igen,
még nem láttam, senkit sem, aki tartani tudta volna veled a tempót –
csatlakozott az előbbi felszólalóhoz Taekwoon is.
- Valóban tehetséges ez a Honam. Bár elég
fiatal és talán még tapasztalatlan is, de az látszik, hogy ért ahhoz, amit
csinál – állapította meg a legidősebb.
- Azért nem kell ennyire odáig lennetek érte!
Végtére is még csak egy gyerek. Aki még kisautósat játszott a homokozóban,
amikor mi már a kormány mögött ültünk – vágta oda Wonshik.
- Szerintem pár bemelegítő verseny után a GAP
is elkezdi sorra nyerni a futamokat. Számolnunk kell velük – állapította meg
Sanghyuk.
- Remélem, hogy nem – szólt közbe Hakyeon.
- Miért mondod ezt? Csak nem félsz, hogy
legközelebb veszíteni fogsz? – kérdezte Taekwoon.
- Nem erről van szó. Tudom, hogy furán
hangzik, de olyan rossz érzésem van ezzel az új csapattal kapcsolatban. Nem
tetszenek nekem. Főleg a vezetőjük, Jihoon. Amikor kihívott minket és kezet
fogtunk, a szemében volt valami.
- Mégis mi? – kérdte Hongbin, míg a többiek
is döbbent kíváncsisággal figyelték vezetőjükre.
- Nem tudom. Csak nem tetszett, ahogy rám
nézett – mondta Hakyeon, majd elmerült gondolataiban. Miközben a többiek
falatozni kezdtek, az időközben megérkező finomságokból.
Mindeközben az egyik menő karaokeklubban, a
GAP tagjai gyűltek össze. Természetesen Jihoon volt középen, mellette pedig a
helyettese, vagyis a második legfontosabb ember ült, Jonggyu. Velük szemben a
csapat két szerelője foglalt helyet, akik feszülten várták, hogy vezetőjük
ismét valami jelentéktelen dolog miatt szúrja le őket. De nem történt semmi.
Jihoon elmerült bulizó társait figyelve, miközben látványosan kerülte Honam
tekintetét, aki elhanyagolt kiskutya módjára próbálta felhívni magára a
figyelmet, de minden kísérlete kudarcba fulladt. Így végül megunta, az egészet,
s összeszedve minden bátorságát, felállt és Jonggyut arrébb lökve leült Jihoon
mellé.
- Hyung, tudom, hogy ma elszúrtam. De ez
mindenkivel előfordulhat. Még Jonggyu hyunggal is. Sőt még veled is.
Legközelebb már sokkal jobban fogok figyelni. És már a pályát is ismerem.
Kérlek, adj még egy lehetőséget, és én megígérem, hogy nem fogsz bennem ismét
csalódni - hadarta el a maknae, mielőtt még az idősebb közbevághatott volna.
Jihoon pár pillanatig nem reagált, majd széles mosolyra húzta ajkait.
- Szóval azt mondod, legközelebb győzni
fogsz?
- Megígérem – bólintott Honam.
- Akkor tiéd az autó.
- Vagyis már nem haragszol? – kérdezte
vidáman Honam.
- Rád? – kócolta össze Jihoon a fiú haját. -
Rád sosem tudnék haragudni – mondta hangjában különös csengéssel a GAP
vezetője, majd ismét elmerült az öt körülvevő bulizó társaság figyelésében.