2017. augusztus 6., vasárnap

2. fejezet

- Hogy álltok? – jelent meg egyszer csak Hongbin, majd megállt nem messze az iroda ajtajától, és végignézett a két szerelőn, illetve az autón.
  Jaehwan, aki eddig a jármű alatt feküdt, most felkelt, és anélkül, hogy bármit is szólt volna, beült a kormány mögé, majd elindította a kocsit. Eközben Hyuk a motortér fölé hajolva ellenőrizte a dolgokat. A rádióból végig zene szólt, ami mindig elmaradhatatlan volt, ha ők ketten maguk voltak a garázsban. Jobban ment a munka, mégis tudtak közben beszélgetni, vagy akár viccelődni is, hiszen a kis társaság két legelevenebb tagjáról volt szó.
  Hongbin lejjebb vette a hangerőt a rádión, majd a srácokhoz lépett.
  - Majdnem kész van – felelte Jaehwan. – Viszont fékbetétet úgy kellett rendelnem, így az nem lesz meg a versenyig.
  - De a mostanival is minden rendben lesz – tette hozzá Sanghyuk. – Feltéve, ha hyung nem készíti ki újra az autót.
  Az iroda ajtaja ismét nyílt, és Hakyeon jelent meg, aki egyenesen az asztalhoz ment, kezébe vette a tabletet és azonnal belépett a csoportba, ahova a versenyekről szoktak megosztani híreket, beszámolókat és véleményeket. Látszólag nem volt jó kedve, amit ott látott, pedig csak rontott rajta. Minden második bejegyzés a GAP-ről szólt, több képet is raktak ki róluk, ahogy pedig Hakyeon lépkedett tovább, ujjai megálltak az egyiknél, amin a csapat vezetője, Jihoon széles mosollyal nézett a kamerába.
  - Akkor minden kész? – érdeklődött Hongbin, miközben a két szerelő még utoljára ellenőrzött mindent.
  - Igen. Tehetnénk vele egy próbakört – válaszolta Sanghyuk, miközben lecsapta a motorháztetőt, Hakyeon pedig az asztalra téve a tabletet, feléjük pillantott.
  - Ezt jó hallani – jelent meg Wonshik is a bejárat felől, és izgatottan indult el az autóhoz, ezt látva azonban Hakyeon is felállt és a jármű felé vette az irányt. Ő ért oda előbb, és azonnal elfoglalta a sofőr ülést, beállította annak távolságát, majd elindította az autót, arcán pedig elszánt kifejezés volt.
  - Mit csinálsz, hyung? – állt meg mellette Wonshik.
  - Most én jövök.
  - Hyung, ne már! Nem bízol bennem? Megcsinálom, megnyerem, hallod?
  Hongbin Wonshik mellé állt és kezét a vállára tette, jelezve, hogy hagyja békén a fiút.
  Végignézték, ahogy az autó elhagyja a garázst, majd követték őt az épület mögötti területre, amit gyakorlásra használtak. Hagyták, hogy Hakyeon menjen pár kört, miközben végig rajta tartották a szemüket, hogy megbizonyosodjanak róla, tényleg minden rendben van-e az autóval, valamint a sofőrrel. Közben megjelent Taekwoon is, és kíváncsian szemlélte a Chevroletet és sofőrét, aki hamarosan lefékezett előttük, de nem mozdult, így ők mentek oda hozzá.
  - Milyen? – érdeklődött Jaehwan.
  - Rendben lesz – felelte Hakyeon, miközben kiszállt, azonban megállt közvetlen az autó mellett, az ajtaját se csukta be. – Remek munkát végeztetek.
  - Neked viszont a kanyarokban figyelned kell! – nézett rá Wonshik, mielőtt azonban mondhatott volna rá valamit, Hongbin megelőzte.
  - Igaza van. Az éles kanyaroknál olyan, mintha többször reflexből lassítanál. Nyilvánvaló, hogy azok a gyenge pontjaid. Ha kicsit jobban koncentrálsz és gyakorolsz, nem vesztegetsz el annyi időt.
  Hakyeon csak bólintott, mire Sanghyuk szólalt meg. - Megnézted már a pályát?
- Igen. Szép kis verseny lesz – felelte a legidősebb, majd végignézett barátain, akik mind bíztatóan pillantottak rá.
  Késő délután ismét visszajött a pályára és egészen estig gyakorolt. Azon kísérletezett, hogy tudna minél jobb időt futni, és ügyesebben bevenni a kanyarokat. Egyik alakommal, mikor körbeért, megállt, kezét leengedte, majd hátradőlt az ülésen és egy pillanatra lehunyta a szemeit. Várt egy kicsit, majd elindult, a garázs előtt azonban egyszer csak Taekwoont pillantotta meg, ahogy megvilágította a fényszóró. Mindketten elmosolyodtak, majd nemsokára már a városban sétáltak hazafelé, egy-egy hideg dobozos üdítőt iszogatva.
  - Menni fog holnap – szólalt meg egyszer csak Taekwoon biztatóan.
  - Ajánlom is – mosolyodott el Hakyeon, mielőtt belekortyolt volna az italába. – Muszáj lesz neki.

  Másnap délután már jóval a verseny kezdete előtt kisebb tömeg gyűlt össze a pálya körül. Hatalmas éljenzés tört ki, mikor megjelentek a résztvevők, közülük is a GAP elsőként, majd nem sokkal később a VIXX. Sokáig nem vesztegették az időt, egy rövid beszélgetést követően a két autó a rajtvonalhoz állt. Hakyeon és Honam egymásra pillantottak, majd előre szegezték a tekintetüket. Készen álltak az indulásra, azonban egyszer csak a VIXX autójának anyós ülés felöli ajtaja kinyílt, Hakyeon pedig arra kapva a tekintetét, Wonshikot látta meg.
  - Mit keresel te itt? – kérdezte meghökkenve a fiú, miközben barátja becsatolta magát.
  - Veled megyek – közölte rövidre fogva.
Hakyeon feleselt volna, ám meggondolta magát. Feleslegesnek tartotta a vitát épp a verseny előtt, és egyébként sem jelentett gondot, ha vele tartott, valamint a kezdést sem akarta tovább húzni.
- Rendben. De ne szólj bele! – bólintott rá, majd a jelet követően a két autó megindult.
Egy ideig fej-fej mellett haladtak, majd az egyik kanyart után a Chevrolet hátra került, azonban sikerült behozni magukat, így ezt követően hol ők, hol a másik fél volt elől. Nagyjából a pálya közepe felé, az egyik kanyart nehezen sikerült Hakyeonnak bevennie, így Honam előnyre tett szert.
- Hyung!
- Nyugi. Én is tudom – felelte Hakyeon, majd a másik autó nyomába eredt.
  Honam ezután már nem engedte őket előzni. Akármelyik oldalról próbálták, mindig eléjük állt. Előfordult olyan is, hogy mikor melléje értek volna, az autó feléjük tartott, így nekik egyre inkább az út széle felé kellett menniük, hogy ne ütközzenek össze, így pedig már többször a poros részen volt az autó egyik fele.
  - Hyung! Ne hagyd magad! – kiáltotta barátjának Wonshik, aki alig bírt nyugton maradni. Furcsa volt számára, hogy csak nézhette a versenyt, de nem tehetett semmit, ezt az érzést pedig nem szerette. Folyton magyarázott Hakyeonnak, aki emiatt csak egyre feszültebb lett. - Csak…
  - Tudom! Megtennéd, hogy elhallgatsz? Így is elég idegesítő ez az egész.
  - Bezzeg, ha én vezethetnék! – dörmögte az orra alatt Wonshik az oldalsó ablak felé fordulva, Hakyeon azonban a szeme sarkából egy pillanatra rásandított, majd erősebben kezdte nyomni a gázt. – Ez a beszéd! – csillant fel Wonshik szeme, ám még ezután se bírta megállni, hogy ne utasítgassa a kormány mögött ülő társát, ugyanis valahogy neki is ki kellett adnia a feszültséget.
  Egyre közelebb kerültek az utolsó kanyarhoz, Hakyeon kezei pedig már izzadni kezdtek az idegességtől, ahogy homlokán is gyöngyözött pár csepp. Amikor megnézte a pálya térképét, tudta, hogy ez lesz a legnehezebb rész, és azt is sejtette, hogy a szervezők direkt választották ezt a szakaszt a verseny útvonalának, ha már a legjobbakról volt szó. A tanácsoknak köszönhetően, amelyekkel reggel látták el őt a többiek, eddig nem okoztak gondot a kanyarok, viszont annak ellenére, hogy volt egy terv a fejében, tartott tőle.
  Honam időközben előnyre tett szert, miközben Wonshik továbbra sem hallgatott el. Végül pedig elérkeztek ahhoz a bizonyos kanyarhoz. Hakyeon a sebváltóra tette a kezét, visszavett egy fokozatot, s miközben visszaengedte gázpedált, az autó fokozatosan lassulni kezdett.
  - Hyung, mit csinálsz? – nézett Wonshik meghökkenve a barátjára, majd az ellenfél kocsijára pillantott, amely egyre távolodott tőlük. – Nem adhatod fel pont most! Itt kéne belehúznod, mindjárt a vége az egésznek.
  - Wonshik! Maradj már csendben egy kicsit, kérlek! – szólt rá nyugodtnak tűnő hangon Hakyeon, miközben minden erejével koncentrált.
  Honam továbbra is ugyanolyan a sebességgel haladt, mint eddig, a kanyar előtt sem lassított, így mikor elrántotta a kormányt, a hátsó kerekek tehetetlenül haladtak egyenesen tovább, a kocsi hátulja pedig kisodródott, magával rántva az egész járművet. Honam nem tudta irányítani a kocsit, így az utat elhagyva, egy nagy körívet téve állt meg az autóval, hatalmas porfelhőt hagyva maga mögött. De Hakyeont ez nem zavarta. Mikor a kanyarhoz ért, lassított és alig 70 km/h-val vette be az utolsó akadályt, majd ahogy kiegyenesedett előtte az út, gyorsítani kezdett. Honam közben mindent beleadott, és amint tudott, újra az út felé vette az irányt, ám Hakyeon már előbbre járt.
  - Gyorsabban! Gyerünk! – kiáltott Wonshik izgatottan. – Ez az!
  Honam egyre közelebb ért hozzájuk, ahogy a cél sem volt már messze. Épp felzárkózott mögéjük, mikor áthaladtak a célvonalon.
  A nézők ismét éljenzésbe kezdtek, hiszen nagyszerű versenyt láthattak. Wonshik szinte kiugrott az autóból, és kezét a magasba lendítve nézett a csapat többi tagjára, miközben az emberek elkezdték körbevenni a két autót. Hakyeon és Honam egyazon időben szálltak ki. Tekintetük találkozott, szájuk pedig mosolyra húzódott, majd a verseny méltó zárásaképp kezet fogtak, mielőtt odamentek volna saját csapatukhoz. Hakyeont hatalmas hanggal fogadták a többiek, azonban Honam mosolya azonnal eltűnt, amint megpillantotta két társát.
  - Tisztában vagy vele, mit műveltél? – kérdezte ridegen Jihoon.
  - Így sikerült – felelte a fiú. – A VIXX tagjai aztán tényleg tudnak - akaratlanul is elmosolyodott, mire Jonggyu lépett mellé, karját pedig a nyakába lendítve magához húzta a fiút, majd idegesen megszólalt, miközben végig kínosan mosolygott.
  - Ejj, miket nem mondasz! Nem gondolod, hogy túl sokat engedtél nekik? Ennyire nem kellett volna nagylelkűnek lenned!
  Jihoon közelebb lépett hozzájuk, mire Jonggyu elengedte Honamot, akinek a kezéből ezután Jihoon kivette a slusszkulcsot, és Jonggyunak dobta, majd elindult.
  - A következő a tiéd – kiáltott vissza Jonggyunak, aki értetlenül nézett utána.
  Miközben körülötte a többiek hangosan beszélgettek, Hakyeon mosolya halványodni kezdett, amint megpillantotta Jihoont, aki szélesen elmosolyodva intett neki, majd egyszer csak Jonggyu is feltűnt mellette. Hevesen magyarázott valamit vezetőjének, közben pedig a kezeit is mindenfelé lóbálta. Hakyeont valamiféle rossz érzés fogta el, így bár semmit nem hallhatott, mégis nyakát nyújtóztatva figyelte a távolodó GAP-es fiúkat. Ám hirtelen valami elvakította egy pillanatra. Gyorsan pislogott párat, majd ismét Jihoonék felé fordult, ekkor vette észre, hogy Honam helyett Jonggyunál van a GAP autójának kulcsa, ami a fiú heves mozdulatainak és a hideg fémen megcsillanó napsugaraknak köszönhetően az imént elvakította őt.  Ekkor Jonggyu is észrevette a VIXX vezetőjét, ő is vidáman intett neki, majd Honammal együtt beszálltak a kocsiba, míg Jihoon eltűnt a tömegben.
  Nem sokkal messzebb tőlük egy másik csapat tagjai döbbenten figyelték a pályán történteket. Egy sötétbarna hajú srác stopperrel a kezében a célvonal mellett állt, és mint aki nem hiszi el, amit lát, zavartan pislogott, hol az óra kijelzőjére, hol a VIXX kocsijára pillantva. Végül nagyot nyelt, majd a mellette álló, nála valamivel alacsonyabb fiú felé fordult.
  - Hyung! Szerintem ez a stopper nem jó. Tuti valami elromlott benne, mert ilyen egyszerűen nincs.
  - Dehogy nincs, Changie! Ez a kocsi 2:37 alatt ment végig egy 3:57-es átlaghosszúságú kört.
  - Hát persze, hogy ment nekik – csatlakozott a beszélgetéshez egy harmadik srác is. – Az ott a VIXX egy 2011-es Chevrolet Camaroval. A kocsi gyárilag 525 lóerős, de ezek a srácok 620 lóerőre vitték fel a motor teljesítményét. Innen a nevük is. VI, mint a római hatos és XX, mint 20.
  - Elég hülye név ez. Miért nem írták ki egyszerűen a kocsira, hogy 620? – kérdezte Eunkwang, a BTOB nevű csapat vezetője.
  - Mert így rejtélyesebben cseng – kacsintott Ilhoon, aki az imént bemutatta barátainak a verseny győztes csapatát.
  - A sofőrjeik sem semmik. Kim Wonshik, az előző futam győztese már tizenhat éves kora óta versenyzik. Ő a város legjobbja. Cha Hakyeon pedig, a mai verseny sztárja, tőle tanult mindent. Vannak gyenge pontjai, de képes ezeket is a saját javára fordítani. Pont, mint az imént – csatlakozott a beszélgetéshez a csapat egyik szerelője Hyunsik is, s nem is kellett több a legfiatalabbnak, Sungjaenek, hogy ő is hozzátegyen pár keresetlen szót a célegyenes mellett kialakult beszélgetéshez.
  - Azért ebben nem lennék biztos. Hiszen én is itt vagyok – túrt színpadiasan világosbarna tincseibe Sungjae. – És hogy be is bizonyítsam, most rögtön ki is hívom őket egy versenyre. Le merném fogadni a legutóbbi versenyen nyert minden pénzemben, hogy bármelyiküket legyőzném. Legyen az Kim Wonshik, vagy Cha Hakyeon.
  - Ne olyan hevesen, Jae! – állította le egyből Eunkwang a fiút. – Megmondtam már, hogy nincs felelőtlen versenyzés, főleg addig, amíg a kocsit közösen tartjuk fel. És most egyébként is Peniel köre következik.
  - De hyung! Én legyőzném a VIXX-et. Kérlek!
  - Majd máskor, Sungjae! – zárta le a témát a csapat vezetője, majd még mielőbb harcos kedvű maknaeja folytathatta volna, tovább is állt. Ám nem sokáig jutott, hiszen a GAP vezetője lépett elé.
  - Helló! – köszönt nyájasan Eunkwangnak.
  - Segíthetek valamiben? – kérdezte a fiú udvariasan, bár már nagyon mehetnékje volt.
  - Ami azt illeti, igen. Szeretnénk versenyezni veletek is.
  - Áh, persze, ti vagytok, akik most mentek egy kört a pályán. Jók voltatok. Még nem láttam, hogy valaki ennyire megizzasztotta volna a VIXX bármelyik sofőrjét.
  - Honam nevében is köszönöm. De benne lennétek egy baráti versenyben? Úgy hallottam, ti vagytok a második legtöbb versenyt nyert csapat itt.
  - Végül is, miért ne? Jövő hétvégén lesz a következő verseny, de még nincs ellenfelünk. Jelentkezzetek be a szervezőknél, és szombaton már találkozhatunk!
  - Mi lenne, ha a szervezőket kihagynánk, és magunk között oldanánk meg ezt?
  - Én és a csapatom minden tagja betartja a szabályokat. Bizonyára tudod, hogy ezek a versenyek nem hivatalosak. Csak úgy lehetünk biztonságban, és csak úgy nem kapnak el a rendőrök, ha nem szegjük meg a szabályokat. Szóval, ha ez nem tetszik, jobb, ha továbbálltok! – vett fel komoly arckifejezést Seo Eunkwang, majd mélyen Jihoon szemébe nézett, aki, bár majdnem két fejjel magasabb volt a fiúnál, mégis hátrált egy lépést, kezeit pedig védekezően maga elé tette.
  - Igazad van, bocsánat. Még újak vagyunk itt. Be fogunk jelentkezni, ahogy a mai versenyre is.
  - Akkor szombaton találkozunk – bólintott az alacsonyabbik, majd megkerülve Jihoont, folytatta útját és csatlakozott a csapata többi tagjához.
  A verseny végeztével mindenki útnak indult, a VIXX tagjai sem maradtak sokáig. Wonshik egyenesen a garázsba indult a fekete kocsival, addig a többiek úgy döntöttek, hogy egy éttermi vacsorával ünneplik meg újabb győzelmüket. Persze a sofőrjüket sem akarták hátra hagyni, így érte mentek, majd közösen folytatták útjukat kedvenc grillezőjükbe. Miután mind helyet foglaltak, és leadták a rendelésüket, rögtön a mai versenyről kezdtek beszélni.
  - Hát, hyung, ez ma meleg helyzet volt – állapította meg Wonshik.
  - Igen, még nem láttam, senkit sem, aki tartani tudta volna veled a tempót – csatlakozott az előbbi felszólalóhoz Taekwoon is.
  - Valóban tehetséges ez a Honam. Bár elég fiatal és talán még tapasztalatlan is, de az látszik, hogy ért ahhoz, amit csinál – állapította meg a legidősebb.
  - Azért nem kell ennyire odáig lennetek érte! Végtére is még csak egy gyerek. Aki még kisautósat játszott a homokozóban, amikor mi már a kormány mögött ültünk – vágta oda Wonshik.
  - Szerintem pár bemelegítő verseny után a GAP is elkezdi sorra nyerni a futamokat. Számolnunk kell velük – állapította meg Sanghyuk.
  - Remélem, hogy nem – szólt közbe Hakyeon.
  - Miért mondod ezt? Csak nem félsz, hogy legközelebb veszíteni fogsz? – kérdezte Taekwoon.
  - Nem erről van szó. Tudom, hogy furán hangzik, de olyan rossz érzésem van ezzel az új csapattal kapcsolatban. Nem tetszenek nekem. Főleg a vezetőjük, Jihoon. Amikor kihívott minket és kezet fogtunk, a szemében volt valami.
  - Mégis mi? – kérdte Hongbin, míg a többiek is döbbent kíváncsisággal figyelték vezetőjükre.
  - Nem tudom. Csak nem tetszett, ahogy rám nézett – mondta Hakyeon, majd elmerült gondolataiban. Miközben a többiek falatozni kezdtek, az időközben megérkező finomságokból.

  Mindeközben az egyik menő karaokeklubban, a GAP tagjai gyűltek össze. Természetesen Jihoon volt középen, mellette pedig a helyettese, vagyis a második legfontosabb ember ült, Jonggyu. Velük szemben a csapat két szerelője foglalt helyet, akik feszülten várták, hogy vezetőjük ismét valami jelentéktelen dolog miatt szúrja le őket. De nem történt semmi. Jihoon elmerült bulizó társait figyelve, miközben látványosan kerülte Honam tekintetét, aki elhanyagolt kiskutya módjára próbálta felhívni magára a figyelmet, de minden kísérlete kudarcba fulladt. Így végül megunta, az egészet, s összeszedve minden bátorságát, felállt és Jonggyut arrébb lökve leült Jihoon mellé.
  - Hyung, tudom, hogy ma elszúrtam. De ez mindenkivel előfordulhat. Még Jonggyu hyunggal is. Sőt még veled is. Legközelebb már sokkal jobban fogok figyelni. És már a pályát is ismerem. Kérlek, adj még egy lehetőséget, és én megígérem, hogy nem fogsz bennem ismét csalódni - hadarta el a maknae, mielőtt még az idősebb közbevághatott volna. Jihoon pár pillanatig nem reagált, majd széles mosolyra húzta ajkait.
  - Szóval azt mondod, legközelebb győzni fogsz?
  - Megígérem – bólintott Honam.
  - Akkor tiéd az autó.
  - Vagyis már nem haragszol? – kérdezte vidáman Honam.
  - Rád? – kócolta össze Jihoon a fiú haját. - Rád sosem tudnék haragudni – mondta hangjában különös csengéssel a GAP vezetője, majd ismét elmerült az öt körülvevő bulizó társaság figyelésében.